Kia Üvegszív

KIA

ÜVEGSZÍV (SZÍVEREGÉNYEK 2.)

Fülszöveg

Amióta csak az eszét tudja, Edina menekül az érzések elől, az emberek elől, sokszor talán önmaga elől is. Nincs felkészülve arra, hogy egy festő mindenestül megbolygassa az érzékeit.

Ákos általában nem választ modellnek embereket, amikor azonban megpillantja Edinát, tudja, hogy ezt a lányt meg kell festenie. Ha megfesti, talán megfejtheti, miért vonzza úgy, ahogyan még soha senki.

Hogy leegyszerűsítsék a problémát, amit egymás számára jelentenek, alkut kötnek: Edina egy hetet ad Ákosnak, de bármi történjen is közöttük, utána nem beszélhetnek róla. Az az egy hét azonban mindent megváltoztat…

 Még nem olvastam a harmadik részt, már akkor tudtam, hogy ez lesz a kedvencem. Sokszor olvastam már olyan történetet, ami attól lett több kötet, mert mondjuk egy adott társaság tagjai mind külön könyvet kaptak. Ezekkel általában az volt a bajom, hogy hiába a különböző emberek, nem éreztem túl sok különbséget köztük a történet hangulata szempontjából, valahol egyformák voltak
.

Viszont,itt szó sincs ilyesmiről! Ákoson már a Papírszívben is látszott, hogy teljesen más személyiség, mint a testvérei (hiába szerepelt keveset , már ott felfigyeltem rá) ez a „másság” rányomta a bélyegét a teljes történetre, és egy pillanatra sem billent ki belőle. Még az erotikus részek is mások voltak, mégsem veszítettek semmit a „csáberejükből”. Szebbek lettek (aztán elképzeled és lehet akad olyan, aki  belepirul). 

Hasonlóan a korábbiakhoz , itt sem az volt számomra a nagy kérdés, megtörténik-e? Hanem az, hogy mikor. Adriánék esetében szikrázott a feszültség, kezdettől fogva, itt is megvolt a  szikra és feszültség, de nem annyira nyilvánvalóan. Mivel a szereplőknek is tovább tartott, míg rájöttek mit is éreznek pontosan.  

Ennek ellenére egyáltalán egy pillanatig sem éreztem unalmasnak. Sőt! Nyugalmat éreztem olvasás közben, amire nagy szükségem van.. Mit ne mondjak én is leköltöznék Ákoshoz, semmi zaj csak nyugalom, madarak és víz... Számomra a lassabbnak tűnő cselekmény adta magát, illett a környezethez. Hiszen gondoljuk végig Ákos szempontjából, az alkotás nem egy gyors folyamat.

Bevallom eleinte féltem hogy alakul a sorsuk, Edinát hirtelen nem tudtam elképzelni a férfi mellett, túl vadnak tűnt hozzá képest, aztán helyre kerültek a dolgok. Persze akadt olyan pillanat, mikor az író csavart egyet a szívemen (aztán megmelengette, és akkor nagyon szerettem érte). Mindkettejüknek jobban meg kellett küzdeni a saját „átkával”, számomra úgy tűnt az egész történetet végigkíséri egyfajta édes keserűség.

Itt is meg volt a mágia, talán picit erősebben a korábbihoz képest, de sokkal inkább festette keserűvé a jelenetek némelyikét, minthogy erősen jelen lett volna.

Belekötni.....még mindig nem tudok, de tényleg.....Maggie Stiefvater Borzongás című könyvére emlékeztetett, mert az volt az első olyan könyv, ami képes megnyugtatni.

Krisszről, eddig keveset beszéltem. Őszinte leszek, annyi nőcsábász karaktert láttam már, hogy féltem, mi lesz az ő történetével. Egy részem tudja, indokolatlan az érzés, hogy sablonos karaktert kapok...aztán beleolvastam, és rádöbbentem, neki lesz a legnehezebb dolga. Kíváncsian várom mi lesz belőle.