Ötödik fejezet

Az asszony szorongva pillantott a konyhában ketyegő órára. A férjének már legalább egy órája haza kellett volna érnie a munkából, de nem volt sehol. Ez csupán egyetlen dolgot jelentett, mire hazatámolyog kellőképpen az alkohol hatása alatt lesz, hogy minden szavában, és mozdulatában támadást lásson. Lili megtörten ült a konyhaasztalnál, de annak örült, hogy a lánya nem volt otthon. Bár Gabriella, már rég nem volt az a kislány, aki az emlékeiben élt, gyűlölte a gondolatot, hogy neki is át kell élnie ezt a borzalmat.
Kihasználod, hogy itt van melletted. Szólt egy hang a fejében. Igazából nem is akarod, hogy elmenjen, akkor teljesen magadra maradnál, a fiad már így is elhagyott. Ő is csak magával törődik.
Az asszonyt az ajtó csapódása térítette magához. A házba belépő férfiből áradó cigaretta és alkohol szaga azonnal elért hozzá. Egy pillanatra az agya hátsó zugában felvillant egy hajdani pillanat. Kép egy férfiról, akit egykor mindennél jobban szeretett. Vidám volt és erős, imádta a feleségét és a gyerekeit.
- Hol van Gabriella? – kérdezte Győző a konyha ajtajában állva.
- Daninál. – az asszony teste görcsösen feszült. Egy része szeretett volna eltűnni, mielőtt a férje kitör, de a rettegés erősebbnek bizonyult, s a székhez szegezte.
- A lógásra bezzeg van esze… itthon segíteni, na, arra már nincs. Ez mi?
A hangtól Lili megrettent. A férje egy villanyszámlát tartott elé, pontosabban egy fizetési felszólítást. A nő tisztában volt azzal, hogy erre a kérdésre nem létezik jó válasz, így hát az igazságot választotta.
- Nem fizetted be a csekket. – amint kimondta, már meg is bánta. Nem lett volna szabad a férfit is belekevernie. Mi nem fizettük be, vagy esetleg a lánya vagy ő maga, ezt kellett volna mondania.
- Mi az, hogy én? – bődült fel. - Talán én vagyok itt az egyetlen ember, aki képes befizetni egy tetves számlát? Ha jól emlékszem te is dolgozol, vagy tán tévedek? Mi a jó istent művelsz te órák hosszat abban a rohadt boltban?
- Dolgozom. - egy erőtlen suttogásnál többre nem futotta. Rá sem kellett néznie, az asszony így is tisztában volt azzal, hogy a férje arcvonásait eltorzította a düh.
- Ezek után én fogom kezelni kasszát. Nekem kell adnod a fizetésed! Megértetted? Nem azért gürizek, hogy ti minden szarra elszórjátok, a lakást meg elvigyék a fejünk fölül!  Lili nem is hallotta a férfi szavait, minden figyelmét arra fordította, nehogy sírva fakadjon előtte.
- Au! –vasmarok rántotta talpra. Olyan erővel szorították a csuklóját, esélye sem volt elszabadulni.
- Azt kérdeztem megértetted!?
- Igen. – felelte alig hallhatóan, könnyes szemmel, bár legszívesebben összeszorította volna, hogy ne is lássa az előtte álló embert. Amint magára maradt, feltört belőle a zokogás.