- Merre vagytok?
- Most indultunk a suliból.
- Mit csináltál már megint? – sóhajtott.
- Hé, te vagy az oka, meg a reggeli edzés. Elkéstem és Garamvölgyi bosszúból kitakaríttatta velünk a fizikaszertárt, és a leltárt is a mi nyakunkba varrta. Dolgozol még? – kérdeztem vissza.
- Most értem haza.
- Mi lenne, ha nálad sütnénk pizzát? – tettem egy visszautasíthatatlan ajánlatot.
- Az a te szerencséd, hogy minden hozzávaló van itthon. De szólj haza, hogy nálam leszel!
- Jaj!
- Gabi! Legalább egy nyamvadt üzenetet hagyj a rögzítőn! – kérlelt. – Nem akarom, hogy balhé legyen, mire hazaérsz.
- Mindegy mit csinálok, balhé van belőle. Amúgy se vagyok már kislány. – duzzogtam, de a józanabbik felem belátta, hogy igaza van. Legalább az én lelkiismeretem tiszta lesz. – Oké. – adtam be a derekam, majd letettem, és már hívtam is az otthoni számot. Naná, hogy a hangposta jelentkezett be.
- Danihoz mentem suli után. – mondtam rögzítőre a lényeget, de ez az egyetlen mondat is felért számomra egy foghúzással. Apám néha szerette hangoztatni, hogy magasról teszek a család szentségére, és állandóan más fiúval bújok ágyba, meg isten tudja, mit művelek még, miközben ő otthon betegre aggódja magát a kislányáért. Hogyne! Ennek az embernek minden szava hazugság. Még az se volt igaz, amit kérdezett.
- Utálom! – morogtam keserű szájízzel.
- Van egy ötletem, aludj nálam. Tartunk egy csajos estét. – mosolygott rám a barátnőm, s én viszonoztam.
Útközben még beugrottunk pár üveg sörért, gondoltuk jól jön majd a pizza mellé. Mire a bátyám lakásához értünk fájt a hasam a nevetéstől. Sziszi minden erejét bedobta, hogy felvidítson, és nekem pont erre volt szükségem. Dani egy kis lakást bérelt, nem messze a városközponttól. Emlékszem nagyon büszke volt rá, mikor beköltözött, én viszont irigyeltem őt. Nem tetszett a tény, hogy neki saját élete lehet. Sokáig azt hittem, már egyáltalán nem vagyok fontos a számára. Összevesztem vele, aztán olyan dolgokat vágtam a fejéhez, amiket a mai napig bánok.
- Helló! – vigyorogtam rá, mikor ajtót nyitott.
- Látom már jó a hangulat. – jegyezte meg miközben átölelt.
- Hoztunk sört. – jelentettem be, majd meglóbáltam a kezemben lévő szatyrot, de csak óvatosan.
- Hűtőbe vele!
A lakás kicsi volt, de otthonos. A nappali és a konyha egyetlen tér volt, innen nyílt a háló, és a fürdő.
Amíg én a hűtőszekrény és a konyha tartalmát tanulmányoztam, a többiek zenét kerestek, és elterültek a kanapén.
- Hékás! – szóltam Sziszire, aki lazán feltette a lábát az apró dohányzóasztalra. – Azt hittem segíteni fogtok. – kezemben egy fémtállal álltam a konyha közepén és átfutott az agyamon, ha rám marad a munka, valakihez hozzávágom a tálat.
- Én csak evésre vállalkoztam. – emelte fel a kezét védekezően a barátnőm. Barna szeme vidáman csillogott. Tudtam, hogy csak engem akar bosszantani.
- Mi csak zavarnánk munka közben. – kontrázott Dani. – A konyha úgy is túl kicsi három embernek.
Végül zsörtölődve elkezdtem összeöntögetni a hozzávalókat. A zene elég hangosan szólt a lejátszóból ahhoz, hogy ne halljam, mi folyik a háttérben. Éppen a lisztes zacskót fogtam, mikor a bátyám hirtelen felkapott és jó párszor megpördült velem.
Visítva püföltem a hátát. – Azonnal tegyél le!
Nevetve engedett el, de amint a lábam szilárd talajra ért, meg kellett kapaszkodnom. Pechemre, a fémtálba sikerült beletenyerelnem.
- Hogy az isten…- az ajkamba kellett harapnom, nehogy elüvöltsem magam és toporzékolni kezdjek, az összes hozzávaló ugyanis a padlón végezte. Dani és Sziszi a hasukat fogták a nevetéstől, én viszont próbáltam nem idegbajt kapni. Ott álltam egy adag trutyival a földön és ráadásul a konyha nagy részét is vékony liszt réteg fedte.
Fogtam a mosogató széléről a nedves szivacsot, és a nevető kettős felé hajítottam.
- Most szépen összetakarítjátok! – förmedtem rájuk, mire még jobban nevetni kezdtek. Olyanok voltak, akár két nagy gyerek.
Felszegett fejjel kivonultam a konyhából, de a fürdőig már nem jutottam el, mert éreztem, hogy valami ragacsos massza placcsant a tarkómon. Volt egy gyanúm, hogy az a valami pizza tésztának készült.
- Pfúj! – nyávogott Sziszi.
Még mindig háttal álltam nekik, ezért nem látták az arcomon szétterülő mosolyt. Mindenre hajlandó voltam az ilyen pillanatokért. Eszem ágában sem volt kimaradni a hülyeségből. Hátranyúltam, hogy levakarjam a hajamról a nyúlós masszát, mielőtt becsusszanna a pólóm alá, majd gyorsan megfordultam és elhajítottam.
Gátlástalanul felröhögtem, mikor telibe találta Dani pólóját. Hamar felszínre tört belőlünk a gyerek, mert dobálni kezdtük egymást a ragacsos pizza tésztával. Egy hang a fejem hátuljában korholt a viselkedésem miatt, és azt harsogta, ezért még sokat fogok szenvedni, de nem érdekelt.
Csak az állított meg minket a féktelen dobálásban, hogy már a nevetéstől nem bírtunk állva maradni. Ott ahol voltam, leültem a konyhaszekrény elé felhúzott térdekkel. Sziszi a konyhapultra ült fel, Dani az ablakpárkányra.
- És még te mondod magad felnőttnek. – néztem rá kétkedve, mire nyelvöltést kaptam válaszul.
- Ezt most úgy mondtad, mintha mi visszafogtuk volna magunkat. – mutatott rá Sziszi.
- Fel kéne takarítani, mielőtt még jobban megszárad. – mondtam csak úgy mellékesen magam elé bámulva. Valahogy nem maradt sok kedvem a suvickoláshoz.
- Hát te hová mész? – pillantottam a bátyámra, mikor leugrott a párkányról.
- Kérek a szomszédtól felmosót. – válaszolt a válla felett.
- Ugye tudod, hogy mindened csupa tészta? – kérdeztem, de nem figyelt rám.
- Na, aktiváljuk magunkat! – sóhajtott a barátnőm, mikor ketten maradtunk.
Nagy nehezen talpra álltam, majd nekiláttam tiszta szivacsot és tisztítószert keresni. Mire Dani visszaért, neki is álltunk a dolognak.
Hárman hamar végeztünk, és abban is egyetértettünk, hogy egy ideig nem szeretnénk pizzát látni.
- Veletek soha az életbe többé sütésbe-főzésbe nem kezdek. – mondtam tagoltan, remélve, hogy felfogják, de csak kinevettek. Elterültünk a nappaliban, és nosztalgiázásba kezdtünk. Félig sírva, félig nevetve emlékezetünk vissza az együtt töltött időre. Mire észbe kaptunk már majdnem éjfélre járt. Másnap iskolába kellett mennünk, de egyikünknek sem füllött a foga az autókázáshoz, befészkeltünk magunkat a kihúzhatós rozoga kanapéra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése